Létezik egy minden társadalmi erőnél nagyobb, minden ember és minden társadalom számára kulcsfontosságú erő: a kozmikus élet természetében rejlő, cselekvésre késztető őserő. Ez az a forrás, amelyből kiröpült a világ. Ez az őserő az Öröklét élnivágyásának ereje, amely arra ösztönzi az Öröklétet, hogy felvérteződjön minden élet tanulságával, kiteljesítse kimeríthetetlen lehetőségeit, örökérvényű érzésekkel és gondolatokkal gazdagodjon és tovább fejlődjön.
Ez az egyetemes, kozmikus, cselekvő életerő a Világegyetem életösztöne. Ez a kozmikus őserő minden élet forrása, hajtóereje és iránytűje. A földi élet négymilliárd éves folyama ennek a kozmikus életfolyamnak a földi folytatása. Az ember, mint egyetemes lény, ennek a kozmikus életfolyamnak az egyetemességét megőrző, földi folytatása. A kozmikus élet cselekvő természete bennünket is áthat, hogy Természet-adta, velünk született lelkünkké, természetes érzéseink forrásává, legmélyebb életvágyunk hajtóerejévé és cselekvőközpontjává váljon. A Természet cselekvésre késztető életereje minden kultúra természetadta módon elsődleges, legfontosabb értéke. Az élet értéke egyetemes érték. Emberi természetünk az élet egyetemes értékének valóra váltására irányul. Minden kultúra annyit ér, amennyire elősegíti az egyetemes hatókörű cselekvő életszeretet kiteljesedését. Minden társadalom sorsa ott dől el, hogy kultúrája mennyire mélyen érti és értékeli az embert, az életet és a világot.
Az élet kozmikus törvényének, kozmikus eredetének és az egyénig vezető közösségi természetének társadalmi következményeihez tartozik, hogy az emberi társadalom természetadta célja a lélek minden élettel együttérzésének és az értelem minden életet megértésének kiteljesítése. Meghökkentő, hogy milyen távol állnak ettől az embervoltunkhoz és az emberi élethez nélkülözhetetlen céltól a mai társadalmak. Az élet egyetemes természete, a kozmikus élet mibenléte, cselekvésre ösztönző, meghatározó tulajdonsága nemhogy elsődleges értéke lenne a mai kultúráknak – szinte teljes ködbe, homályba borult. Ezzel a konferenciával erre az emberi, lelki és értelmi, egyéni és társadalmi kiteljesedés és az ökológiai fenntarthatóság számára egyaránt meghatározó értékre szeretném felhívni a kultúra építőinek figyelmét. Ennek ez az értéknek a tudatosítása érdekében született ez a Kiáltvány. Miről van szó?
Egyedül az önmaga létrehozására, fejlődésének irányítására és saját természetének kiteljesítésére képes, minden élőlényt átható kozmikus életerő lehet az, ami az élet minden terén irányadó. Ez a kozmikus életerő az, ami minden cselekvőképes élőlényt arra ösztönöz, hogy azt tegye, amit az élet kiteljesedéséhez tennie kell. Ha megtesszük, ettől a kozmikus életerőtől kapjuk az élet egyetemes oksági rendjében helytálló erkölcsi cselekedetünk jutalmát, a valódi életörömöt és boldogságot, életünk egyéni életünkön túlmutató, maradandó értelmét. Ez a kozmikus életerő atermészetes lelkiismeret forrása, hajtóereje és iránytűje. Ez az a belülről fakadó, objektív erkölcsi törvény az a belső hang, ami minden körülmények között megmutatja, mi a jó, mi a helyes, mit kell tennünk. Ennek a kozmikus életerőnek, egyéni és társadalmi jelentőségének megértése az emberi értékekre nevelés természetadta célja. Ez a kozmikus életerő az emberi együttérzés hajtóereje. Az élet leszármazási rendjében megnyilvánuló közösségi természete adja meg helyünket és szerepünket az Élő Természetben, az emberiségben, a nemzetünkben, a családban, az élet egyetemes oksági rendjében. Az ősi, természetközpontú és lélek-központú szemléletben a kultúrát kultúrával, az embert emberrel, a Természettel és minden élőlénnyel összekötő, természetadta lelki kapcsolat játszotta a központi szerepet a társadalmi életben. Az emberi értelem természeti hajtóereje a tudásvágy, az igaz érzések és gondolatok átélésének vágya. Ez az egyetemes igazságmegismerésére irányuló természetadta hajlam a kíváncsiság, a Világegyetem kozmikus rejtélyei iránti vonzódás. Ez a tudásvágy a megismerés, a tudomány és a filozófia forrása. Ez az erkölcsi törvény a Természet egészét átható és minden lélek közös forrását adó kozmikus lélek jelentőségét felismerő természetvallás természetadta forrása, hajtóereje és iránytűje. A természetvallás társadalmaiban „az embereket ugyanaz indítja örömre, meghatottságra és ünnepi érzésre, ami az állati, isteni és tündéri lényeket, amelyeket még dús életegység és sokféle sorsközösség bensősége kapcsolja egybe.”
Ez a kozmikus életerő a forrása az egész életre szóló, boldogító Kapcsolat élményének – nagybetűvel -, amelynek megtapasztalása az a fény, amely melegséggel, lelki biztonság-érzettel és a kozmikus otthonosság érzésével világítja be a természetes lélek világát. Hűnek lenni önmagunkhoz azt jelenti, hűnek lenni ahhoz az élethez, amire születtünk, hűnek lenni emberi természetünkhöz és a kozmikus élethez. Légy hű magadhoz – ez az élet kozmikus oksági rendjéhez tartozó ember számára alapvetően azt jelenti: légy hű eredeti természetedhez, érző lény és értelmes lény voltodhoz.
A Természet egészében cselekvő és cselekvésre, az élet felemelésére, szépségének kiteljesítésére ösztönző erőből fakadó természetes művészet lehet az emberiség legnagyobb nevelője, mert az emberi lélek legmélyéből fakad. A természetes művészet az igazi szépségben rejlő törvényerő kiteljesítésére irányul. Célja az, hogy képzeletünkben létrejöjjön az a világ, ami olyan szép, hogyha nem létezne, ki kellene találni. A Természettel összhangban élő népek népművészete a varázserejű, titokzatos, lenyűgöző, hátborzongató, a katarzis erejével megrendítő és megtisztító szépség kiteljesedésére irányul. Bartók Béla meghatározásában „A népzene a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye. A népzenék az illető nép zenei ösztönének elemi erejű kifejezői. A népzene tehát a természet tüneménye. Mai formái olyan környékek öntudatlan alkotásának eredményei, melyek minden kulturális befolyástól mentesek. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok stb.” Az a természeti erő, amely a Természet élő szervezeteinek szerves szabadságú fejlődését irányítja, nem lehet más, mint az Embert és a Természetet a legbensőségesebben összekötő és ámulatra késztető kozmikus életerő.
Az élet minden területén az élet cselekvésre, a testi egészség, a lélek és az értelem javítására késztető természete az irányadó. Nem az anyagi jólétünk egyoldalú és korlát nélküli növelése, hanem az élet jobbá tétele minden döntésünk számára az irányadó. Ott siklott ki a civilizáció, hogy az egyetemes élet javára irányuló lélekközpontú, közösségközpontú és természetközpontú gondolkodásmódot kiiktatta és felváltotta az anyagelvű gondolkodásmóddal. Az anyagelvű gondolkodásmódot csak valami még mélyebb és még emberibb motivációval, a végső valóságban gyökerező, az élet felemelésére, az egészség, a lélek és az értelem kiteljesítésére irányuló gondolkodásmóddal lehet meghaladni és az emberiség és a földi élővilág javára fordítani. Az anyagi világnak éppúgy, mint az értelem világának, az élet természetes értékrendjén belül van a helye. Az anyagi jólét korszaka után el kell jönnie a lelki és az értelmi jólét korszakának. A lélekközpontú, egyén-, közösség- és természetközpontú gondolkodásmódot kiszorító anyagelvű gondolkodásmód a 21. században fenntarthatatlanná vált. Elkerülhetetlen a lélekközpontú, egyén- és közösség- és természetközpontú gondolkodásmód elsajátítása.
Ennek fényében válik világossá, hogy mi az az egyedülálló, a mai kultúra-, művészet- és társadalom-felfogástól gyökeresen eltérő a Vágtázó Halottkémek és Vágtázó Csodaszarvas zenekarok zenéjében, ami miatt nem sorolhatók be semmiféle skatulyába. Ez a zene az élet zenéje. A Vágtázó Halottkémek 50, a Vágtázó Csodaszarvas 20 éve járja ezt a többezer éve eltemetett utat. Ezalatt az ötven év alatt többezer koncertet adtunk, hazánkban és külföldön többmillió emberhez jutott el a zenénk. 20 nagylemezünk, illetve teljes CD-nk jelent meg. Sokan 40-50 év távolából is életük kiemelkedő élményeként emlékeznek a VCSSZ- és VHK-koncertekre. A Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas azért zenélnek, hogy felébresszék a bennünk szunnyadó a kozmikus életerőt, az egyetemes emberi kultúra legmélyebb hajtóerejét Csipkerózsika-álmából. Létezik egy kulcs, ami megnyitja az emberi lélek minden társadalmi erőnél mélyebb erejéhez az utat: a minden élettel együttérzés és az egyetemes igazságvágy legyőzhetetlen erejét felébresztő, a kozmikus életerőből fakadó érzés- és gondolatvilág. Ennek a kozmikus életerőnek a művészetben, a kultúrában, a társadalomban érvényre juttatásához, az ezt elősegítő lehetőségek felismeréséhez szeretnénk figyelembe venni kulturális életünk építőinek javító észrevételeit, hozzájárulásait és elnyerni együttműködését.
Budapest, 2025. április 23. Grandpierre Atilla
