GONDOLATOK AZ IGAZI ÉLET TITKÁRÓL A VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK 50-IK, A VÁGTÁZÓ CSODASZARVAS 20-IK ÉVFORDULÓJÁNAK TISZTELETÉRE

Eljött az az idő, és eljött az a perc! Eljött az a perc, amikor bele kell nézni a Napnál vakítóbb fényű titokba, abba a világraszóló, mindennél égetőbb titokba, amelyben mindannyian élünk. A mi esetünkben mindez azzal van súlyosbítva, hogy a Halottkémek ötven, a Csodaszarvas pedig húsz éve egyenesen ebbe a fénybe száguldanak. Eljött az ötvenedik, illetve a huszadik évünk, és az az ügy, amit képviselünk, még égetőbbé vált. Fel kell fogjuk ezt a nálunk sokkal-sokkal nagyobb és sokkal-sokkal fontosabb ügyet, hogy előbbre vigyük, és közzétegyük egy sokkal-sokkal nagyobb közösség számára, mert csak így válhat valóra.

Az ötvenedik évünk beköszöntésével megállapodtunk abban, hogy minden hónapban különleges, jelentős, kiemelkedő eseményt szervezünk. A januárra a honlapunk beindítása a terv. Eljöttek január utolsó napjai. Neki kellett futnom a feladatnak. Ha eljött az idő, és megérett a helyzet, akkor képesnek kell lennem arra, hogy megfogalmazzam a megfogalmazhatatlant. Lássuk!

🔥 🔥 🔥

Ha az igaz szerelem képes a csillagokig elérni, és örök törvényekben égni, akkor egy zenekarnak is képesnek kell erre lennie! 

🔥 🔥 🔥

Honnan jöttünk? A Mindenségből, a magasságos Égből, az életek végtelen karavánútjából, a Földet az égbe emelő és az égben tartó kozmikus életfolyamból. Abból a magasabb lélekből és magasabb értelemből, amitől a fűmagból csodamód kitekeredik a csíra és felépít egy égbefutó tornyot, egy szinte tökéletes fűszálat. Létezik olyan zene, amely az Ég által belénk ültetett magból csírázik ki, egy olyan magból, amelyben ott rejlik a képesség és a szükséges tudás ahhoz a zenéhez, amely az égbe fut?

Honnan ismerős? „Hullatom a vérem egy életen át. Minden pillanat a szívem közepében ég. Bátorság kell a felnövéshez, ha nem akarjuk laposkúszásban tölteni az életünket.” 

Milyen csoda, hogy embervoltunkba is égi magokat ültet az Ég! De hogyne ültetne, ha azt szeretné, hogy az Ég legmélyebb vágya valóra váljon itt a Földön is! Ha soha senkibe nem ültetne égrefutni vágyó magokat, akkor nem lenne képes arra sem, hogy az első életmagot elültesse, az első élő földi sejtet útnak indítsa a Földön! Olyan élő sejtet, amelyből, mint a bőségszaruból, azóta is ömlenének ki az újabb és újabb életmagok, köztük az égre éhes, minden életet érezni és tudni vágyó emberiség! Az első ember, az első nemzedék, és nemzedékek végeláthatatlan sora! Mindegyikben ott az égi mag, az égi vágy, ami arra a rendkívüli értékre irányul, amit tovább kell adnunk, hogy gazdagítsa az élet folyamát, és még drágább kinccsé váljon. És ott rejlik ebben a magban az a képesség és az a tudás is, ami ahhoz kell, hogy ez a vágy szinte tökéletesen valóra váljon, felépítse azt a világot, ami összeköt az éggel, ami beteljesíti az élet végtelen folyamát egy újabb életre szóló, szinte tökéletes szépséggel. 

De mi van akkor, ha minden csodából van, és az ember megszokja, és semmibe veszi, mint a levegőt? Ha kihuny a belső láng, a fűszál nem nő tovább, elevenen elhervad, összeroskad, mintha letaposták volna. Ha ég a belső láng, a fűszál sok-sok letaposás után is kihúzza magát, s mintha semmi említésre méltó sem történt volna, éli tovább égbefutó életét. 

A magban ott ég az Ég csodaszerű vágya az élet csodaszerű kiteljesedésére. Ez a vágy az Égben időtlen idők óta ég, időtlen idők óta építi sorsát. Aztán a Földre költözik, amikor az Ég csodaszerűen beköltözik a magba, személyes erővé válik, s a magban már feléleszti a vágy valóra váltásához szükséges mozgatóerőket, és a mag már képesnek érzi magát a csodaszerű vágy valóra váltására. S amikor már megszületett az eltökélt elhatározás, hogy ezt a vágyat minden akadály legyőzésével valóra váltsa, lépésenként rajzolódnak ki az ehhez szükséges részletek, jön meg az ehhez szükséges tudás. Így válik képessé arra, hogy megmondja a növekvő csírának, mikor merre tekeredjen, mikor indítsa az égnek emelkedést, és a vágy szintjén benne van az is, milyenné kell válnia. Benne van minden képesség ahhoz, hogy meghaladja önmagát, hogy kitartással sokkal többre jusson, mint amire most képes. Az élet csodaszerű ereje éppen abban áll, hogy képesekké váljunk azt a legnehezebb követ felemelni, ami olyan nehéz, hogy emberi számítás szerint nem vagyunk képesek felemelni. És éppen itt kezdődik a fűszál-élet éppúgy, mint az igazán emberi élet. A fűszálban, amint rátette az egész életét arra, hogy igazi fűszállá váljon, ezáltal szerzi meg azt a többlet-képességet, ami ahhoz kell, hogy szinte tökéletes fűszállá építse magát. És csodák csodája, ilyen az élet: szinte minden fűszál el is határozza magát erre a feladatra, és eltökélten ki is tart mellette egy fűszál-életen át. Az emberben is benne rejlik az égi vágy a szinte tökéletes emberré váláshoz. Benne van a képesség és a legmélyebb, legcsodásabb érzések, vágyak szintjén már szinte ki is rajzolódik, milyenné kell válnia ahhoz, hogy megfeleljen legmélyebb életvágyának, igazi énjének. Bennünk is ott rejlik az égigérő fa magja, csak a kedvező alkalmat várja, hogy világra jöhessen.  Addig is keresi az utat, s ott töri át a tudatküszöböt, ahol tudja: álmainkban, alkotási vágyunkban, az igazi szerelemben, halálközeli élményeinkben. Ezek azok a kincset érő, megvilágosodás-szerű pillanatok, azok a gyújtó erők, gyújtó eszmék, amikkel, ha összekapaszkodunk, elindulhatunk a saját utunkon, felfelé, valóra váltani földi küldetésünket. 

Léteznek-e őrangyalok? Ha igen, miféle világban élnek, honnan jönnek a mi világunkba? Vagy az őrangyalok világa is beletartozik az emberi világba, legmélyebb, gyújtó érzéseink csodaszerű világába? Létezik-e az őrangyalok országa, ahol az emberiség sorsáról tanácskoznak, eldöntik, mikor kinek kell megszületnie, és mi legyen az életfeladata? Üléseznek-e az őrangyalok, ahol eldöntik, milyen magokat kikbe kell elültetni, milyen emberek eljövetelére van most szükség? Van-e sorsszerűség az életünkben, és ha igen, képesek vagyunk-e ezeket a nálunk sokkal magasabb erőket megérezni, felfogni és küzdeni értük egy életen át? Képesek vagyunk-e azt az életet élni, amire születtünk, akkor is, ha olyan körülmények közé születtünk, amilyenekbe éppen az Ég akaratából születtünk?

Léteznek-e magasabb, sorsszerű erők? Léteznek-e olyan segítő erők, amelyek feltűnnek az álmainkban, kivételes pillanatainkban, megszólítanak, és mi tudjuk, a bizonyosság erejével, hogy erre születtünk, és rátesszük az életünket erre az üzenetre? Létezik-e sorsszerű, kozmikus szervezőerő, amit belül olykor érzünk, de az ismétlődésében rejlő következetességére, elképesztő csodaszerűségére sokszor csak utólag, megtett életutunkra visszapillantva eszmélünk rá? Léteznek-e csodaszerű egybeesések az életünkben, találkozásainkban? Léteznek-e természetadta útjelzők, jelzőlámpák az egész életen át tartó útkeresésben? Alapvetően csodából van-e a Világegyetem, vagy banális, semmitmondó részletekből, amikkel manapság telitömik a fejünket?

Milyen érzés megérezni, hogy milyen az igazi valóság?

Felébredés előtt, megérezted-e már az egész lényedet átható lelkesedést az életért? 

Ki tudod gyújtani az igazi élet vágyát, hogy az égig érjen?

Haj, végtelen tér!

Haj, végtelen láng!

Gyújt vérig a kép!

Hajt égig a vágy!

🔥 🔥 🔥

Ezekkel a gondolatokkal köszöntök mindenkit, aki valaha a Vágtázó Halottkémekben vagy a Vágtázó Csodaszarvasban játszott, mindenkit, aki valaha is megérzett valamit abból az örök, törvényszerű érzésvilágból, amit ez a két zenekar képvisel. Hej!

S hogy felfrissítsük a korai Vágtázó Halottkémek zenei világát, itt teszem közzé tavaly elhunyt régi barátunk, a nemzetközileg elismert dán avantgard színházi rendező, Kirsten Dehlholm rádióműsorában 1984-ben – vagy 1985-ben? – elhangzott koncertrészletet. A dal címe: Indulok! Első sorai: Eljött az az idő, és eljött az a perc!